2011. november 24. - Sosinet.hu

 

A magyarországi cigányság helyzetének megoldásával kapcsolatban sokan gondolják, hogy az olyan komplex probléma, amelyen az állam nem, vagy csak generációk múlva tud javítani. De talán vannak alternatívák a megoldásra, például meg kellene találni azokat a személyeket, cégeket, vállalatokat, akik és amelyek változtatni akarnak ezen a helyzeten, és a lehetõségeik is megvannak erre. Úttörõ szerepet vállalt ebben a folyamatban a Hungarian Business Leaders Forum (HBLF) és a Német–Magyar Ipari és Kereskedelmi Kamara (DUIHK). Az általuk szervezett pódiumbeszélgetésen lehetõséget teremtettek arra, hogy vezetõ roma személyek és a gazdaság vezetõ képviselõi együtt vitassák meg a témát, és kigondolják, hogyan lehetne a legegyszerûbben eredményeket elérni.

 

A felszólalás után a Cserháti Független Roma Hírügynökség következett: bemutatták „A nagy elbeszélgetés” címû filmjüket, amelyben kistelepüléseken élõ romák beszéltek a helyzetükrõl. Borzasztónak és lehetetlennek tartják az életüket, és kifejtik, hogy õk hogyan oldanák meg a problémáikat: hiteles civil romákat kell beültetni a parlamentbe.

A filmbemutató utáni pódiumbeszélgetést Zsigó Jenõ szociológus azzal kezdte, hogy kilátástalannak látja a helyzetet, amely ráadásul gyorsan romlik, és véleménye szerint ezt csak egy Marshall-terv (a II. világháború utáni nemzetközi segélyprogram) méretû, állandó támogatással lehetne megoldani. Vagy pedig a magyar kormány – az uniós tagállamok foglalkoztatási adatai ismeretében – kérje, hogy minden ország annyi cigány munkavállalót fogadjon be, amennyit csak tud.

Izsák Rita, a Tom Lantos Intézet igazgatója elmondta, hogy már hat éve dolgozik külföldi szervezetekben, és úgy látja, hogy a roma stratégia eredményessége a demokrácia legfontosabb mérõeszköze lehet. A probléma ott van, hogy még a jól mûködõ programok eredményét is csak generációk múlva lehet érzékelni. Szerinte is jó, ha egy ilyen tanácskozáson találkoznak a munkaadók és a munkavállalók, mert ha õk egymásra találnak, és együtt tudnak mûködni, akkor a kedvezõ folyamatok felgyorsulhatnak.
Bársony Katalin, a Romédia Alapítvány ügyvezetõ igazgatója azt hangsúlyozta, hogy a romák többségének, még ha képzettebb is, nincs reális képe a munkaerõpiacról. Látni kellene, hogy a fiataloknak mit érdemes tanulniuk, melyek a hiányszakmák. Az együttmûködõ cégek is segíthetnének az ismeretterjesztésben, a munkanélküliek tájékoztatásában. Ebben természetesen a legnagyobb szerep a roma médiára hárul. Feltéve, hogy van ilyen…

A kormánynak védõernyõ szerepe lenne e kérdés megoldásában, de sajnos, már rég nem arról beszélnek, hogy a cigányságnak segíteni kellene – állította Felcsuti Péter, a Magyar Bankszövetség korábbi elnöke. Ezzel Bársony Katalin is mélyen egyetértett, hozzáfûzve, hogy a cigánykérdés biztonságpolitikai kérdéssé silányult. Felcsuti Péter pozitív dolgokról is beszélt, miszerint tud olyan építõipari vállalkozókról, akik felajánlották roma vezetõknek, hogy állást adnak munkanélküli romák számára. Úgy véli a bankszakember, hogy ha ez kicsiben mûködött, akkor nagyban is mûködnie kellene.

Paál Péter, a Hewlett-Packard Magyarország Kft. vezérigazgatója szerint túl sokan beszélnek a kilátástalan, lehetetlen helyzetrõl, miközben a lényeg az, hogy a lehetõségeihez mérten mindenki adjon bele annyit a közösbe, amennyit csak tud. Így lehet csak kimozdulni a jelenlegi helyzetbõl. Az õ cége például pályázatokat ír ki fiatal romák számára, és megpróbálják felvázolni, hogy a tanulással meddig lehet eljutni. Szemléletváltásra van szükség, arra, hogy minél több roma gyakornokot fogadjanak be a munkahelyekre, és akár a felsõvezetõk mellé is jelhelyezhetnének roma pályakezdõket.

Vidor Gyõzõ, a Xella Magyarország Építõanyag-ipari Kft. ügyvezetõje már toborzott roma munkaerõt, és azt tapasztalta, hogy a nem romák nem szívesen dolgoznak együtt velük. Azt találta ki, hogy közös munkával bízza meg õket, amivel sikerült tompítani a feszültséget, és az eredmény is megfelelõ volt. Jó lenne, ha ezt máshol is kipróbálnák, ugyanakkor Vidor Gyõzõ hangsúlyozta, hogy ezt a problémát elõször a családok szintjén kell kezelni. Azt tapasztalta, hogy a kistelepüléseken sok olyan roma család él, amelynek tagjait nem motiválja a munka, így elõször náluk kellene eredményt elérni. Nagy Andrea, a Magyar Telekom HR Kompetencia Központjának igazgatója is követendõ példáról számolhatott be, hiszen náluk, mint mondta, jó néhány roma dolgozik. A késõbbiekben szívesen részt vennének a roma munkaerõt toborzó programokban, gyakornoki munkakörök felkínálásában, akár vezetõ pozíciót betöltõ személyek mellé is. Zsigó Jenõ egyenesen megmentõnek nevezte azt a hozzáállást, amit a felszólaló vállalatvezetõk tanúsítanak. „Ha többen, sokkal többen tennének így, akkor az megmentést jelentene a magyarországi cigányság számára, és így nem kellene generációkon keresztül a megoldásra várni” – mondta a szociológus.

A beszélgetés vége felé Paál Péter, a Hewlett-Packard vezérigazgatója arra hívta fel a figyelmet, hogy szinte egyáltalán nem érdeklõdik a média a tervezett programjaik iránt. „Felhívom a médiumok figyelmét, csatlakozzanak minél többen, hogy ezt az egészet egyre nagyobb volumenben tudjuk sikeresen csinálni, mert ebben a médiának is nagy szerepe van.”

 

A szervezõk szeretnék folytatni a most megkezdett párbeszédet, mi pedig megígérhetjük, hogy beszámolunk az újabb fejleményekrõl is.